Ha a késő esti evés bezavar a zsírégetésbe, akkor miért vesztenek több zsírt azok, akik este esznek többet, mint akik nem így tesznek?
Ha a késő esti szénhidrát evés jobban zsírosít, akkor miért vesztenek több zsírt azok, akik este esznek több szénhidrátot, mint akik a nap során korábban fogyasztják el?
“Reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj, mint egy polgár, és vacsorázz, mint egy koldus.” – tartja a mondás.
Miért van akkor, hogy a reggeli evés elhagyása és az esti “zaba” zsírvesztéshez és jobb vérzsír szintekhez vezet?
Ha az esti evés rossz számunkra, akkor miért mutatja minden kontrollált tanulmány azt, hogy a későbbi evés jobb, mint a korábbi?
És, ha a fentebb felsoroltak igazak, akkor miért tartja mégis úgy az emberek többsége ma is, hogy a kései evés rossz?
A kései evés mítosza
Tudjuk tehát, hogy a közvélekedés szerint többet kéne enni a nap eleje felé, majd egyre kevesebbet, ahogy megy le a nap. A “haveri tudomány” alapján a 18 óra utáni szénhidrát evés zsírosítóbb. Természetesen ez sületlenség! Nem először írok arról, hogy ennek az elképzelésnek semmiféle tudományos alátámasztottsága sincs. De a tények még érdekesebbek, mint amit korábban a témáról írtam: ténylegesen kontrollált tanulmányokban azt találták, hogy a kései étkezési elosztás jobb a zsírégetés, testkompozíció szempontjából!
Ebben a cikkben kivesézem a tanulmányokat az étkezések időbeli elosztásának tekintetében és összefoglalom az eredményeket. Egy nyomasztó kérdés előbb: miért tartja magát még mindig a kései evés negatívumainak mítosza, ha a tudomány pontosan az ellenkezőjét bizonyítja?
A kései evés a táplálkozási epidemiológiában
Valaki ezt kérdezte tőlem:
“Az oké, hogy 1-2 órával lefekvés előtt eszek? Gondoljunk csak arra, hogy minden egyes átkozott húsevő emlős masszív evés után megy aludni, pl. az oroszlán, kutya, medve, stb., de a dietetikusok egy ponton kitalálták, hogy mi ettől valahogy továbbléptünk az evolúció során. Jó lenne, ha valaki előállna bizonyítékkal, hogy miért ne együnk ilyenkor! Én tényleg nem értem ezt, el tudnád magyarázni?”
Tényleg, hogy találták ki ezt a dolgot a dietetikusok? A kései evés mítosza nagy részben megint csak annak a hibás következménye, amikor a táplálkozási epidemiológiában összekeverjük a korrelációt (jelenségek egyszerre vannak jelen) az ok-okozati összefüggésekkel. Számos olyan megfigyelésen alapuló tanulmány van, amelyek azt mutatják, hogy az este elfogyasztott kalóriák és a magasabb testtömeg index (BMI) kapcsolatban áll egymással az átlag lakosságnál.
Azonban ez az összefüggés azon az egyetlen tényen alapszik, hogy az átlag pógár, aki szeret este sokat enni, egyszerűen az egész napra vetítve túl sok kalóriát fogyaszt el. Az ilyen típusú összefüggéseket találjuk meg a hasonló tanulmányokban mind: akik kihagyják a reggelit, kihagynak étkezéseket, késő este esznek, tipikusan kövérebbek, rosszabb állapotúak, mint mások, akik rendszeresebben étkeznek, reggeliznek, este már nem esznek annyit. Ennek azonban semmi köze a tényleges étkezési időzítésekhez, hanem az az életmód, amelyre szabályozatlan étkezés jellemző, átfogóan rosszabb.
A késő esti evés összefüggésben van a nagyobb kalória bevitellel, de kevesebb alvással és fokozottan mozgásszegény életmóddal is (TV nézés, sok ülés, amelyek szintén egészségügyi rizikó faktorok és elhízás okok).
Munka műszakok és a cirkadián ritmus
A beképzelt veszélyei a késői evésnek származhat részben abból a tudományos eredmény halmazból is, amely dolgozók műszakjaival kapcsolatban számol be anyagcsere zavarokról. A váltakozó műszakokban dolgozók sok egészségügyi kockázatnak vannak kitéve: elhízás, rossz mentális egészség, kardióvaszkuláris betegségek, fekélyek és egyéb gyomor-bél panaszok (vélhetőleg az állandó stressz nyomán).
A váltakozó műszakok negatív hatásainak alapja a rossz étkezés, alváshiány és stressz – ezek mind együtt járnak általában. Azonban lehetséges, hogy a táplálkozás megbomlott cirkadián ritmus mellett, illetve a nem szabályos táplálék eloszlás független faktorok a műszakváltó dolgozóknál jelentkező egészségügyi problémák tekintetében.
Az ember tág határok között tud alkalmazkodni táplálási szokásokhoz függően a rendszeresen jelen lévő tápanyag beviteli mintáktól. Ez sejtszinten történik a ghrelin hormon által, amely megemelkedik az étkezés során és felkészíti az anyagcserét a bejövő tápanyagok legjobb feldolgozására. Hasonló módon, a cirkadián ritmus (mikor ébredsz, mikor alszol el) is a napfény, illetve a megszokott ébredés-alvás időrendtől függ és az anyagcserét ehhez igazítja.
Egyszerűen fogalmazva, a tested egy bizonyos megszokott ritmust vár el minden nap, függően attól, hogy milyen étkezési és ébrenlét-alvás “programhoz” szoktattad hozzá. A hormonális és anyagcsere változások is ehhez állnak be idővel. Ha azonban ez a ritmus véletlenszerűen és állandóan változik – és így soha nem történik meg az alkalmazkodás, mint a váltott műszakosok esetében – akkor könnyen lehet, hogy ez egy olyan független faktor, ami az egészségügyi problémákat okozza. A váltakozó műszakokban dolgozók hormonális profilja is kedvezőtlenebb például, mint a rendszeres időbeosztás szerint élőké.
Táplálkozási epidemiológia vs. kontrollált tanulmányok
A fentebb emlegetett, megfigyeléseken alapuló “leíró” tanulmányok érdektelenek számunkra. Minket kontrollált kutatások izgatnak csak. Ha epidemiológiára akarsz támaszkodni, akkor az eredmény például a tradicionális, hivatalos tápanyag piramis lesz!
A kontrollált kutatások olyan kérdéseket tudnak megválaszolni mint azt, hogy:
“2000 kalóriás étkezést követek. Miként alakul a testzsír elégésének üteme, ha ezeknek a kalóriáknak a nagy részét reggel, illetve este eszem meg?”
Na, ez már igazán érdekes és hasznos! Nézzünk ilyeneket.
Kontrollált kutatások: korai és kései étkezési minták
Az összes következő tanulmányban a kalória mennyiség fix volt minden csoportban és csak az időbeli elosztását változtatták. A kései elosztási mintánál a kalóriák 67-100%-a 18 óra után került bevitelre. Ezt az ellenkező időrenddel vetették össze.
1. tanulmány
“Chronobiological aspects of weight loss in obesity: effects of different meal timing regimens.”
Ebben a legelső, 1987-es kalória kontrollált kutatásban azt találták, hogy nem volt eltérés a reggel 10 órakor vagy este 6 órakor elfogyasztott napi kalória bevitel miatt a testsúly csökkenésében. Azt érdemes megjegyezni, hogy a zsíroxidáció a kései evésnél nagyobb volt végig, de a 15 napos rövidebb időszak miatt nem lehetett érdemi következtetést levonni az eltérésből. Nem volt differencia a kortizol, vérnyomás vagy nyugalmi anyagcsere értékekben a csoportok között.
2. tanulmány
“The role of breakfast in the treatment of obesity: a randomized clinical trial.”
Ebben a jól megtervezett, 12 hetes tanulmányban az alanyok rendszeresen reggeliző vagy nem reggeliző emberek voltak, akiknek reggelit tartalmazó vagy kihagyó étkezési rendeket adtak. Érdekes módon az addig rendszeresen reggeliző, de a kutatásban reggelit kihagyó alanyok adták le a legtöbb zsírt. Ez a csoport ebédet és vacsorát kapott, és a napi teljes kalória bevitel 2/3-a 18 óra utánra esett.
Ezzel szemben azok, akik egyébként nem reggelizők voltak és most kaptak reggelit, jobb eredményeket mutattak, mint azok, akik a tanulmányban is kihagyták a reggelit. Ezeknek a paradox eredményeknek az lehet a háttere, hogy összefüggés lehet az impulzus kontrollal: a reggeli kihagyásának aktusa, tehát a kontrollálatlanabb evés kéz a kézben jár a szabadabb, impulzív általános táplálkozási szokásokkal. A reggeli fogyasztása ezért esetleg előnnyel szolgálhat olyanok számára, akiknek igen gyenge az önkontrolljuk, mint jelen tanulmányban a korábban az életükben nem reggeliző alanyok.
Ezzel szemben jobb eredmények születtek azoknál, akik a tanulmányban elhagyták a reggelit, de nagyobb önkontrollra képes emberek voltak (az egyébként rendszeresen reggelizők). Ez a csoport reprezentál minket a legjobban, vagyis azokat, akik szokták számolni a kalóriáikat, étkezési programot követnek és nem csak esztelenül zabálnak.
A csoportok között nem volt eltérés a testsúlyveszteség összetételében (75% zsír, 25% zsírmentes testtömeg), vagy a nyugalmi anyagcserében.
Érdekes apróságok még a kutatásból: a reggeliző alanyok enyhe emelkedést mutattak a depresszió keltette evés területén, míg a reggel nem evők enyhe csökkenést produkáltak ebben a mutatóban. A reggelizők egyben kötöttebbnek is érezték az étkezési programjukat, míg a nem reggelizők szabadabbnak. Idézet:
“A nagyobb étkezési adagok a nem reggeliző csoportban kisebb törést okoztak az étkezési ritmusban és a társadalmi élet területén, mint a [gyakoribb] kisebb étkezések a reggelizők esetében.”
Talán ez a pozitív hatás az emberi kapcsolatok területén volt az, ami a nem reggelizőknél felsőbbrendű diéta betartást eredményezett, amit 6 hónappal a kutatás után értékeltek (81% szemben a 60%-kal a két csoport között).
3. tanulmány
“Weight loss is greater with consumption of large morning meals and fat-free mass is preserved with large evening meals in women on a controlled weight reduction regimen.”
Ebben a kutatásban az alanyok váltottak két olyan 6 hetes fázis között, amelyekben ugyanaz volt a diéta, csak a kalóriák 70%-a reggel, illetve este került elfogyasztásra. A nagyobb reggeli étel bevitel nagyobb testsúlycsökkenést okozott, azonban ebből az extra súlyvesztés izomtömeg volt (zsírmentes tömeg). Összességében a nagyobb esti evés jobban megőrizte az izom mennyiséget és több zsírt égetett el, ami nagyobb testzsírszázalék csökkenést eredményezett.
A nagyobb testsúlycsökkenés a reggeli étkezésminta során kb. 1 kg-mal nagyobb zsírmentes tömeg veszteségből származott. A tanulmány érdekes volt, azonban korlátai voltak a 10 fős alany szám és a testzsír mérésének módja (a teljes test elektromos vezetésén alapuló). Ez a kutatás heti háromszori súlyzós edzést is alkalmazott, ami komoly befolyásoló tényező. Mivel az este evő csoport a nagyobb mennyiségű kalóriát már az edzés utáni időszakban vitte be, a tanulmány lehet, hogy inkább az edzéshez kötődő tápanyag időzítés előnyét mutatta be és nem szimplán a nagyobb esti evését.
“Reggeli” étrend
- Reggeli 8-8.30 h: 35% kalória
- Edzés (köredzés jelleggel), 9-9.30 h
- Ebéd 11-12 h: 35% kalória
- Vacsora 4.30-5 h: 15% kalória
- Esti snack 8-8.30 h: 15% kalória
“Esti” étrend
- Reggeli 8-8.30 h: 15% kalória
- Edzés (köredzés jelleggel) 9-9.30 h
- Ebéd 11-12 h: 15% kalória
- Vacsora 4.30-5 h: 35% kalória
- Esti snack 8-8.30 h: 35% kalória
Ahogy láthatod, az utóbbi minta egészen hasonlít az “egy edzés előtti étkezés” Leangains protokollomhoz!
Gary is az “egy edzés előtti étkezés” Leangains protokollt követte és a kalóriáinak több, mint 75%-át este 6 óra után ette meg (ebben 200 grammnál is több szénhidrát volt)!
A kutatók a következőképpen spekuláltak az esti evés “izommegtartó” hatásáról:
“Bizonyos endokrin hatások befolyásolhatták az étkezési minták zsírmentes tömegre gyakorolt hatását. A növekedési hormon felszabadulás belső ritmus szerint zajlik, amely részben kötődik az alvási ciklushoz. Éjjel a pulzáló kibocsátása 1-2 órával elalvás után megnő, hogy a maximumát az alvás 3-4. szakaszában érje el. Bár a táplálékbevitel maradandó megváltoztatásának növekedési hormonra gyakorolt hatása nem ismert, elképzelhető, hogy a nagyobb aminosav beáramlás az ételből, együtt a növekedési hormon ismert fehérje beépítő hatásával, nagyobb zsírmentes izomtömeg tárolást eredményez.”
4. tanulmány
“Influence of meal time on salivary circadian cortisol rhythms and weight loss in obese women.”
Ebben a kutatásban a napi egyforma kalória bevitel 5 étkezésre való elosztása (minden 2. órában 9-20 h között), vagy az egész reggel 9-11 h közötti, illetve este 6-8 h közötti elfogyasztása nem okozott eltérést a testsúlyvesztésben, az anyagcserében vagy a kortizol szintjében. A tanulmány korlátja itt is a rövid, 18 napos intervallum volt. Idézet azok számára, akik a koplalás és a lebontó (katabolikus) kortizol hormon miatt aggódnak:
“A tanulmányozott szakaszok végén nem találtunk érdemi eltérést a kortizol kibocsátás cirkadián ritmusában, függetlenül attól, hogy az ételt mikor vitték be, még 22 órányi koplalás után sem.”
Érdemes megjegyezni, hogy a nitrogén veszteség, ami egy körülbelüli jelzője az izomveszteségnek, nem változott az étkezési idők vagy gyakoriságok eltérése kapcsán: nem volt differencia az 5 étkezéses fázis és a 22 órás koplalást magában foglaló egy alkalmas evések között.
5. tanulmány
“Greater Weight Loss and Hormonal Changes After 6 Months Diet With Carbohydrates Eaten Mostly at Dinner.”
Ebben a legfrissebb és jól összeállított 6 hónapos kutatásban a napi kalória elosztást figyelték. Azok az alanyok, akik a napi szénhidrát bevitelük legnagyobb részét vacsorára ették (20 órakor vagy utána), több zsírt adtak le, nagyobb teltséget éreztek a diéta során, és kedvezőbb hormonális változásokat tapasztaltak, mint azok, akik bevitték a szénhidrátokat korábban.
Ez a tanulmány azon alapult, hogy a napi leptin hormon csúcs megváltoztatható, amit a Ramadán muszlim böjtöléses hónap alatt is meg lehet figyelni.
“Korábbi kutatások leírták, hogy a leptin tipikus napi kibocsátási mintája…mélypontot ér el 13 h környékén, valamint 16 h-tól növekszi, hogy éjjel 1 órakor tetőzzön. Ironikus módon ez a teltségérzetért felelős hormon akkor a legmagasabb, amikor alszunk.”
“A hipotézis az, hogy a szénhidrátok főleg esti fogyasztása megváltoztatja a tipikus napi leptin kibocsátást, amit a muszlim populációknál is megfigyeltek a Ramadán során.”
Lényegében azt akarták tanulmányozni, hogy a leptin kibocsátást el lehet-e tolni úgy, hogy az étvágycsökkentést és diéta betartást inkább stratégiai módon a reggeli és délelőtti időkben segítse a következő napon ahelyett, hogy az éjszakai alvásba esne ez a hatás, ami a normál evési mintáknál megfigyelhető.
“…azt jósoltuk, hogy az étkezés nagyobb relatív leptin koncentrációt eredményez 6-8 órával később, vagyis reggel és a nap során tovább. Ez fokozott telítettség érzethez vezethet a nappali órákban, amitől jobban betartható egy étrend.”
Megjegyzendő, hogy a leptin jelentős késéssel reagál a szénhidrátok bevitelére: ha lefekvés előtt eszel szénhidrátot, akkor a leptin csúcsot nem fogod addig megtapasztalni, amíg fel nem kelsz reggel (az pedig extra bónusz, hogy a lefekvés előtti szénhidrát segíti a jó alvást).
Ez a tanulmány az adiponectin hormon viselkedését is górcső alá vette a kísérleti étkezési rend során:
“Az adiponectint tartják a kapocsnak az elhízás, inzulin rezisztencia és metabolikus szindróma között. Az adiponectin szerepet játszik az energia szabályozásban, valamint a zsír és szénhidrát anyagcserében, a vércukor és vérzsírok csökkentésében, az inzulin érzékenység fokozásában, valamint rendelkezik gyulladáscsökkentő hatással is. Az adiponectin napi kibocsátási mintáját úgy jellemzik az elhízottaknál, hogy folyamatosan alacsony.”
Vagyis az állandóan alacsony adiponectin rossz nekünk! Amikor az inzulin szint alacsony, akkor az adiponectin magas, de az adiponectin követ egy napi kibocsátási ritmust is, amely szerint alacsony éjjel és magas a nappali órákban (ha normálisan működik).
“…azt szintén feltételeztük, hogy az adiponectin koncentrációja a nap során végig emelkedne, ezzel jó hatást gyakorolva az inzulin rezisztenciára, csökkentve a metabolikus szindróma tüneteit és a gyulladásos állapot jelzőértékeit.”
Az elhízottaknál az állandóan magas inzulin állandóan alacsony adiponectin szintet eredményez, ami baj, mert rossz hatással van az inzulin érzékenységre és az általános gyulladásos állapotra a testben. A szénhidrátok elhagyásával a nap elején a kutatók azt akarták elérni, hogy az adiponectin megemelkedjen és ezzel jobb egészségügyi hatást érjenek el, mint a konvencionális evési minták során.
A tanulmány paraméterei: mindkét csoport ugyanazt a diétát kapta, amely reggeliből, ebédből, vacsorából és 3 snackből állt (reggel, délután, este).
- 1300-1500 kcal
- 45-50% szénhidrát
- 30-35% zsír
- 20% protein
Az A) csoport a szénhidrátokat egyenlően elosztva kapta az összes étkezés között. A B) csoportban a szénhidrátok nagy része vacsorára ment (kb. 170 g totálból 100-120 g).
Mindkét csoport súlyt vesztett és számos egészségügyi mutató javult, de a B) csoport adott le több súlyt (-11 kg vs -9 kg), több zsírt (-7% vs -5%), valamint teltebb érzése volt és kevésbé éhes, illetve a hormonális profiljuk is nagyobbat javult:
“Az éhség mutatók alacsonyabbak voltak, valamint nagyobb javulás volt megfigyelhető a következőkben a kontroll csoporthoz képest: éhhomi vércukor, átlagos napi inzulin koncentrációk, és inzulin rezisztencia HOMAIR mutató, koleszterin, LDL, HDL, C-reaktív protein, tumor necrosis factor-alpha (TNF-a) és interleukin-6 (IL-6).”
Ahogy megjósolták, a nagy szénhidrát vacsora képes volt megváltoztatni a leptin és adiponectin viselkedését úgy, hogy az pozitívan befolyásolta a teltség érzetet és javította a hormonális állapotot:
“A kísérleti diéta megváltoztatta a leptin és adiponectin koncentrációját a korábban megfigyelt alapszinthez és a kontroll csoportéhoz képest. Egy egyszerű étkezési manipuláció a szénhidrát elosztásában úgy tűnik extra előnnyel jár egy hagyományos testsúlycsökkentő diétához képet is túlsúlytól szenvedők esetében.”
De, amit a leginkább érdekesnek találtam az volt – legalábbis azok számára, akik alacsony testzsírt akarnak fenntartani – hogy a szénhidrát gazdag vacsora növelte is (és nem csak elcsúsztatta) a leptin szintjét a standard diétához képest!
“A kísérleti diétánk megváltoztathatja a leptin napi kibocsátását, nagyobb relatív koncentrációhoz vezetve ezzel az egész nap során. Azt mondjuk, hogy ez a hormon kibocsátás változás segítette a részvevőket nagyobb teltségérzés elérésében az ébrenléti időszakban, ezzel fokozva a diéta betartását és az antropometriai értékek javulását.”
Talán emiatt van az, hogy én és sokan mások is úgy találtuk, hogy a Leangains, átmeneti böjtölés ennyire könnyű módja a szálkásság megtartásának, ha már egyszer elérted a testzsír szint célodat.
Ez a tanulmány komoly volt, bár azt nem említették, hogy milyen módon mérték a testzsírt. A kalória bevitelt sem állapították meg egyénre szabva és az egyedi energia igényeknek belőve. Mindazonáltal, mivel mindenkinek ugyanaz volt a munkája (rendőrök), feltételezhető, hogy a fizikai aktivitás nem volt drámaian eltérő. Emellett az alanyok száma nagy volt (78 fő), ami valószínűtlenné teszi, hogy az eredményeket megzavarták ezek a tényezők.
Összefoglalás
A táplálkozási epidemiológia gyakran talál asszociációt bizonyos étkezési elosztások és magasabb testtömeg index, zsírosság között. Mindazonáltal, ez a kapcsolat pusztán életmódbeli faktorokhoz köthető és étkezési magatartásokhoz, például TV előtti zabáláshoz este, vagy rossz táplálkozási döntésekhez úgy általában. Azok az átlagemberek, akik tipikusan többet esznek este, egyszerűen többet, túl sokat esznek összességében is, ami tökéletesen megmagyarázza, hogy miért nyomnak többet a mérlegen.
Ritkák az olyan kalória szabályozott kutatások, amelyek azt vizsgálják, hogy ugyanazon kalória mennyiséget eltérő módon elosztva milyen hatásokat érünk el. A rendelkezésre állókat a cikkben felsoroltam. Ezek teljesen más képet festenek a táplálkozási epidemiológia megfigyeléseihez képest. Bár a rövidebb távú (15-18 napos) tanulmányok nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget a korai és kései evési minták között (de másképp nézve az esti evés nem rosszabb! – a szerk.), a hosszabb távú (12 hétnél hosszabb) munkák már azt demonstrálták, hogy a dominánsan esti evés felsőbbrendű eredményeket hoz a zsírvesztésben, testösszetételben és/vagy a diéta betartásában. Ez valószínűleg megmagyarázható a hormonális változások által okozott jobb tápanyag particionálással (hová megy a tápanyag a testben).
Én értem, hogy ezeket a tényeket nehéz lenyelni egyeseknek, figyelembe véve, hogy milyen régóta halljuk az esti evés káros hatásának mantráját, mely szerint az zsírosít, egészségtelen, stb. De hát a fitness és egészségügyi közösségekben sok más furcsa dolgot is hallhatunk. Ritkán találkoznak ezek a mítoszok a valósággal, gondolj csak arra, amit a közlemúltban tudtunk meg a böjtölésről, alkoholról, étkezési gyakoriságokról.
Ezzel térjünk nyugovóra. Remélem élvezted a cikket és nem izgulsz már azért, hogy valami nagy bűn lenne este enni, lefekvés előtt! T