A XVIII. századi magyar orvostörténet kimagasló személyisége Markhot Ferenc, Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék főorvosa. Működésének legjelentékenyebb vonatkozásaiban szorosan kapcsolódik Eszterházy Károly püspök kulturális városfejlesztő elgondolásához. Bár utca, portrészobor s két emléktábla is őrzi emlékét, de tapasztalataim szerint még mindig sokak előtt ismeretlen a nagy magyar orvosdoktor életműve – írja Sugár István, a Hevesi Szemle 1977-es 4. számában.
Az akkor ismert kutatási adatok szerint Markhot Ferenc a kis Nógrád megyei faluban, Vittencen született 1718 körül. Fizikus-orvosi tanulmányait a bolognai egyetemen folytatta Olaszországban, ami akkor a kor egyik legjelesebb egyeteme volt. Az oklevél birtokában Bihar vármegye tiszti főorvosa lesz Nagyvárad székhellyel, sőt elnyeri Forgách, váradi püspök udvari orvosi tisztét is.
Orvosi tudása messze földön híressé teszi nevét és személyét. Gróf Barkóczy Ferenc egri püspök is felfigyel a javakorabeli orvosra, és szokásához híven megbízottakat küld Nagyváradra, hogy Egerbe csalogassa a jeles férfiút. Markhot elvállalja a Heves megyei, illetve egri megbízást. Egerben nem csupán Heves és Külső-Szolnok vármegyék tiszti főorvosa lesz, de a püspök és nagy udvartartása, sőt a papnevelő intézet orvosa is.
Sugár István írása szerint Markhot Ferenc örök értékű munkássága elsősorban is az egri gyógyvizekhez kapcsolódik. A Helytartótanács 1762-ben elrendelte az ország valamennyi megyei főorvosa részére a megyéjük területén található ásvány- és gyógyvizek felkutatását és leírását. A jelentések sorából magasan kiemelkedik Markhot doktor munkája, amely kora igen magas orvosi tudásának a színvonalán álló tudományos értekezésnek tekintendő.
Orvostörténetileg páratlan értékű Markhot Ferenc fejtegetése a gyógyvizek hatásmechanizmusáról. A gyógyvizek kedvező hatása a beteg szervezetre szerinte abban nyilvánul meg, hogy a bennük rejlő elátérek a testnedvek részecskéinek tétlenségét, lanyhaságát felfrissítik. Markhot lelkiismeretes és rendszeres vizsgálatot végzett saját és kollégái praxisbeli terápiai tapasztalataira támaszkodva, hogy tisztázza a XVIII. századi orvostudomány tükrében az egri termál gyógyászati alkalmazásának lehetőségét.
A magyar orvosképzés szempontjából rendkívüli jelentős napnak kell tekintenünk 1769. november 25-ét, amikor Egerben, az irgalmas barátok kórházában megnyílt az első hazai orvosi kar. Az egri Scola Medicinalis nyitó első tanévének 10 hallgatója volt. Az első hazai orvosképzés jelentőségére maga Markhot doktor mutatott később rá, amikor leplezetlen büszkeséggel említi, hogy Magyarországon az ő egri Orvosi Iskolájában hat esztendőn tanított elsőnek orvostant. Számos olyan medikus került ki a keze alól, akik később a nagyszombati egyetemen csak csekély utótanulmány elvégzése után diplomás orvosként működtek.
1775-től Markhot öt esztendőn át foglalkozott behatóan a kirurgusok, a sebészek és bábák oktatásával. Markhot 1779-ben három tanulni vágyó fiatal sebészjelöltet sebészmesterré nyilvánított, miután az anatómia, szülészet és sebészet köréből sikeresen levizsgáztatta őket.
Markhot Ferenc orvosképzési elvének a maga korában is kimagasló voltáról tanúskodik, hogy a hallgatók nem csak elméleti, de kórházi gyakorlati képzésben is részesüljenek. Ezzel a metódusával tehát a nagy egri orvosdoktor a klinikai rendszer korai előfutára volt. (Forrás: Sugár István, Hevesi Napló 1977)
Mit mond a lexikon?
Markhot Ferenc (Vittenc, 1718 – 1792): orvos. A bolognai egyetemen tanult. 1746-tól Nagyváradon, 1758-tól Egerben orvos. 1769-ben Perliczy Jánossal és másokkal az egri kórház keretében nyilvános orvosi iskolát alapítottak, amely 1772-ig működött, volt az isk. ig.-ja. Felfedezte a parádi timsós vizek gyógyhatását. Élete vége felé kötelességmulasztással vádolták, állásától meg kellett válnia. Megyei írnokként tengődött haláláig. A Heves megyei kórház Markhot Ferenc-emlékérmet alapított, mellyel kiváló orvosok munkáját jutalmazzák. Irod. Ringelhann Béla: Az első magyar orvosi iskola (Orv. Lapja, 1948. 15. sz.); Ringelhann Béla: Emlékezés az első magyar orvosi akadémia működésére: a M.-emlékérem alapítására (Orv. Hetil. 1960); Regöly-Mérei Gyula: Akik legyőzték a betegségeket
