csütörtök, február 22, 2018
Címlap > Betegségek, tudnivalók > Tartós küzdelem ártó daganatok ellen

Tartós küzdelem ártó daganatok ellen

Az orvostudomány ma már a személyre szabott terápiát-kezelést kutatja és ajánlja

Magyarországon is évente ezrek halnak meg rákbetegségben. Sokan közülük hosszú kezelésen estek át. Nem kevesen vannak, akiket meg is tudnak gyógyítani.

Az orvoslás úgy tartja, a gyógyszerek új lehetőségeket nyitnak meg, s ez jó fejlemény. Mindenekelőtt azonban a gyógyszerek, a kezelések hatását jól bemutató jelzőrendszerekre (jelzőmolekulákra) van szükségünk, amelyek segítenek megítélni, hogy melyik betegnek van különösen jó esélye, hogy egy gyógyszer hasznára váljon. Ha “nagykanállal” adagoljuk, és olyan betegek is kapják, akiknek alig van esélyük, hogy reagáljanak rá, az nem tesz jót a gyógyszer hírnevének. Ezért hangoztatják manapság egyre gyakrabban a személyre szabott terápiát, gyógyítást A betegeket intelligensen elő kell válogatni, ez jelentősen növeli az eredményességi arányt, és jobban tükrözi a gyógyszerben rejlő potenciáit.

Az orvoslásban és a tudományban van olyan álláspont, amely szerint például az antitestkezelések által bizonyos páciensek prognózisa nagymértékben javult. Például limfómák esetében. De vannak területek, ahol korlátozottak a kezelés lehetőségei. A tüdőkarcinóma (rosszindulatú daganat) előrehaladottabb stádiumainál például az előrelépés a tíz-húsz évvel ezelőttihez képest ma még csekély.

Ami a megelőzést és a korai felismerést illeti, Amerikában a rákmegelőzés- és kezelés terén részben ismét inkább a kivárásra hagyatkoznak. Ott már a szűrést sem tartják az egyedüli üdvözítőnek, mert elbizonytalaníthatja az embert Kérdezhetnénk: kinek is fontos valójában a szűrés? Azoknál a magas rizikójú családoknál feltétlenül, amelyeknél egy rákfajta halmozottan fordul elő. A távoli nagynéninek, akinek mellrákja volt, nincs jelentősége. Viszont a magas rizikójú csoportoknak, akiknél 3 családban több rákos eset is előfordul, talán sokkal jobban lehet segíteni, ha élhetnek például egy egyetemi klinika orvosi analitikájának és diagnosztikájának lehetőségével. Vannak nők, akik szinte 100 százalékos bizonyossággal mellrákot fognak kapni, és akiknek meg kellene műttetniük magukat, hogy életben maradhassanak.

Gyakran halljuk, a korai felismerés meghosszabbítja az életet. Az igazság az, a korai rákdiagnózis igen gyakran semmilyen hatással nincs az érintett hosszú távú túlélésére. A “korai ráknak” ugyanis több időre van szüksége, hogy végezzen a beteggel, mint a későn felfedezettnek. A korai felismerés sikereinek egy része csak a diagnózis időpontjának előrehozásán alapul – tartja sok szakember.

A kérdés azonban az, hogy rák esetében lehet-e biztos abban valaki, hogy nem fog megbetegedni, vagy hpgy biztosan meg fog gyógyulni. Néhány daganat már a korai stádiumban áttéteket képez, így később inkább az áttétekei találják meg az eredeti daganat helyett. Valóban sok esetben ismeretlen eredetű rákkal találkoznak az orvosok, amikor is az eredeti daganat rég eltűnt és már csak az áttéteket látjuk. Minél többet tudunk ma, annál összetettebb a kérdés, hogy milyen sébességgel tudnak nőni a daganatok.

Azt is sokan feszegetik ma, hogy míg korábban voltak elképzelések a daganatok növekedéséről, ezek az elképzelések még ma is érvényesek-e. Valóban vannak kutatók, akik a tumorok keletkezésének régi modelljét megkérdőjelezik. Ők az állítják: a daganat fejlődik, lassan nagyobb lesz, olyan részeket alakít ki, amelyek agresszívabbak és nagyobbak lesznek, és egyszer csak olyan rosszindulatúvá válik, hogy áttéteket képez. Ez már nem teljesen igaz így. Vannak ugyanis bizonyítékok, hogy a daganatok már egész korán kialakíthatnak egyes áttéteket, vagy kiküldenek daganatsejteket, például a csontvelőbe, ahol téli álmot alszanak. Ezek aztán az eredeti daganattól függetlenül tudnak különböző irányokba fejlődni.

Ez elég fatálisan hangzik, csakhogy elég esetről tudunk, ahol az eredeti daganatot kioperálják, és tényleg nem nő ki újra semmi. A hererák esetében például korábban fiatal férfiak haltak meg sorra. Ma a többségüket meg lehet gyógyítani.

Ugy tudni, a tudomány az úgynevezett “rákszemélyiség” fogalmától mára elbúcsúzott. Valóban, ez az elmélet még a rákkutatás korábbi idejéből származik. Az elhunyt férj, az elvesztett állás, a fogyatékos gyerek, mindenki, akinek rákja lesz, meg tudna nevezni egy ilyen életrajzi motívumot az életéből. Manapság ez az elmélet elavult.

Ugyanakkor ennek ellenére mégis fontos a páciens lelkisége, ha mondjuk kezelésre kerül a sor. Mindenekelőtt a pszicho-onkológiában, abban a tudományágban, amely segíti az orvost, hogy a pácienseket aktívan segítse a rák elleni küzdelemben, és hogy leküzdési stratégiákat adhasson a kezükbe.

Sokakat foglalkoztat az “örök kérdés”: megnyerhetjük-e valaha is a rák elleni harcot?

Ebben a kérdésben vannak szkeptikus kutatók. Ők például demográfiai okokra hivatkozva arra utalnak, egyre több ember lesz egyre idősebb, és lép fel nála emiatt rákbetegség, ami egy rövidebb élettartam alatt nem alakult volna ki. Idős korban a sejtek mutációinak száma is könyörtelenül emelkedik.

Természetesen az orvostudomány is egyre több lehetőséget és eszközt kap, hogy a rákos betegek sokáig élhessenek emberhez méltó életet. Ez ugyanannyi reményt ad, mint azok az esetek, amelyekben valóban meg tudnak gyógyítani a betegeket.