A vízgyógyászat vagy balneoterápia a vízzel történő gyógyítás művészete, az illatgyógyászat jó barátja. Semmi nincs olyan nyugtató és ellazító, mint egy kád forró fürdőben pihenni. Ahogy a víz melege körbeöleli a testet, megszüntetve ezzel a gravitáció állandó vonzását, a szellem is felfrissül, kiegyensúlyozottá válik, a világ terhe pillanatokra megszűnik reánk nehezedni. Néhány csepp jól megválasztott illóolajjal a mennyországba röpülhetünk.
A víz a természet leghatékonyabb és legnagyszerűbb oldószere. Olyan, mint egy folyékony felfüggesztőrendszer, mely sokféle ásványi és vegyi anyagot szállít. Amikor testünket bemerítjük a meleg vízbe, bőrünk a vízben feloldott anyagokat septiben felszívja. Ezek a felszívódott vegyi anyagok pedig 2-15 perc alatt bejutnak a véráramba. Egy egészséges ember teste fél vagy akár három óra alatt üríti ki – lélegzéssel vagy vizelettel – a bekerült vegyi anyagokat. A túlsúlyos vagy beteg emberek esetén ez a folyamat akár 10 órán át is tarthat. Ezért hangsúlyozzuk oly sokszor, hogy az illatgyógyászat egyik leghatékonyabb módja, ha a fürdővízbe olajat csepegtetünk.
A vízgyógyászat alapelve is az oldhatóság. Amikor a vízbe illóolajat csepegtetünk, nem csupán az illóolajokat visszük be a szervezetbe, hanem számos más, a vízben feloldott vegyi anyagot is. Nincs két teljesen egyforma víz. Például a forrásvizek, melyekről mindenki azt gondolja, hogy ezeknek a föld mélyéről származó ásványi anyagoknak a jelenléte teszi a forrásvizet gyógyhatásúvá.
A víz csodálatra méltó tulajdonságainak dícséretét már évszázadok óta zengik. Az ókori mitológiák számtalantengeri nimfáról, hableányról és vízi istennőről számolnak be, s nem csoda hogy a legősibb isteneket és istennőket a vízzel azonosították, ők voltak az élet, a termékenység és a bőség forrásai. A víz az ember életének része. Nagy a valószínűsége annak is, hogy tengeri élőlényekből fejlődtünk emberré, az mindenesetre biztos, hogy életünk első néhány hónapját magzatvízben lebegve éljük le. Álmainkban a víz érzelmeink apadását vagy áramlását jelképezi. A vízzel tisztálkodunk, felfrissülünk és ellazulunk. Testünk párologtató, hűtőrendszerének alapját is a víz képezi. A víz kimossa szervezetünkből a mérgező salakanyagokat, feltölti a sejteket és mozgó testrészeinket „olajozza”. Túlélésünk kulcsa a víz. Víz nélkül gyakorlatilag kiszáradnánk és meghalnánk.
A fürdőzés rövid története
Bár nem a rómaiak találták fel, mégis ők voltak azok, akik művészi szintre emelték a fürdőzést. A római polgárok négy óra hosszat pihentek a közfürdőkben, ahol társasági életet éltek, udvaroltak, sőt mi több, üzleti ügyeket tárgyaltak meg. A természetes meleg vizű források mellett mindenhol pazar fürdőket emeltek. A római fürdők maradványai ma is fellelhetők Európában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában.
A rómaiak fürdőzés iránti rajongása Törökországban túlélte a korok viszontagságait, ahol a kliensek ma is ellátogatnak egy kis szappanozásra, gőzölésre és testhámlasztásra, melyet a személyzet végez el rajtuk. Időközben Japánban is kifejlődött egy meglehetősen szertartásos fürdőkultúra. A japán természetes meleg vizű források mellé egész városok épültek, hogy pihenőhelyként fogadják a vendégeket. Az olyannyira elfoglalt japánok évente ellátogatnak ezekhez a forrásokhoz, s közben még arra is találnak időt, hogy a helyi forró fürdőházba betérjenek. A japán házak elég rosszul fűtöttek, ezért aztán hideg teleken lényeges melegforrás a közös családi fürdő.
A Római Birodalom bukását követően a fürdőzés Európa szerte kiment a divatból. Az elkövetkező néhány évszázad alatt gyanús és felettébb egészségtelen szokásként tekintettek rá, ijesztő és rendszertelen kényszerré vált, melyen gyorsan és szinte lopva estek át, egy tál hideg víz segedelmével.
Vízterápia
A vízterápia manapság gyakorolt formáját a tizenkilencedik században Sebastian Kneipp tisztelendő atya fedezte fel Ausztriában. Kneipp atya hitt a víz gyógyító erejében és forrásvíz-ivókúrát, forró fürdőt, hideg zuhanyt, s a kora reggeli harmatos füvön tett sétát tanácsolt betegeinek. A Kneipp tisztelendő filozófiáját valló gyógyfürdők gomba módra szaporodtak egész Európában, s a vízivás és fürdés a gazdagok és kiválasztottak népszerű társas időtöltésévé vált.
Napjainkban mind Európában, mind az Egyesült Államokban, valamint a Földközi-tenger vidékén rengeteg gyógyfürdő hívogat. S ezek a modern fürdők már nem csupán gyógyvizes kezeléseket, de kiegészítő gyógymódokat is kínálnak, többek között fitneszt, relaxációs képzést, illetve étrendi tanácsadást. Az illatgyógyászatot pedig a legtöbb gyógyfürdőben kapott kezelés kiegészítő elemeként ismerték meg.
Otthon is megteremthetjük saját gyógyfürdő-tapasztalatunkat, nem kell hozzá más, mint egy kád forró víz és néhány csepp illóolaj. Az illatoktól terhes fürdő mindenképpen luxusélvezetet nyújt. Próbáljunk ki néhány egymást kiegészítő olajat, s a keverékből ízlésünknek megfelelően 3-5 cseppet használjunk fel a fürdőnél. Az olajat közvetlenül a vízbe is cseppenthetjük, de ha fokozni szeretnénk az élvezeteket, akkor először egy csésze tejben oldjuk fel őket. Az illóolajok jól illenek más fürdőkellékekhez. Adjon hát a vízhez epsomi sót, tengeri sót és algát, így ásványi anyagokkal töltheti fel a fürdőt és növelheti a felhajtóerőt. A bőr lágyítására és táplálása végett adjunk zablisztet és mézet a fürdővízhez. A víz lágyítását szódabikarbónával érheti el. Amennyiben friss vagy szárított gyógynövényeket és virágszirmokat adunk a vízhez, növeljük a fürdő esztétikai és gyógyhatását.